Kutyák epilepsziás működészavarairól tulajdonosoknak
Tapasztalataim az alkalmi rohamok és a valódi epilepszia betegség elkülönítő kórjelzésével kapcsolatban, egy mérgezés kapcsán
Néhány évvel ezelőtt tömeges állatpusztulás történt egy budapesti kerületben. Az egyik panelházsor előtti közterületen hirtelen kutyák, macskák és madarak pusztultak el, az elhullás előtt igen súlyos idegrendszeri tüneteket mutatva. A mérgezésről a humán és állategészségügyi hatóságok is értesültek.
Az eset kapcsán szeretném laikus állattartók figyelmét felhívni arra, hogy nem minden epilepsziás roham jelent valódi epilepszia betegséget! Léteznek ún. alkalmi rohamok is, melyek igen súlyos görcsrohamokkal járhatnak, de az epilepsziás rohamokat kiváltó kórokok megszűntetésével az epilepsziás roham sem jelentkezik többé. A valódi epilepszia betegség kritériuma, hogy a rohamok minden látható, kiváltó ok nélkül meghatározott időszakonként sztereotip módon, általában ugyanazon rohamtünetek formájában jelentkeznek.
Fiatal német juhász kan és szuka kutyát hoztak a rendelőmbe, rendkívül súlyos idegrendszeri tünetekkel. A klinikai tünetek mindkét állatnál megegyeztek, rendkívüli nyugtalanság, nyálzás, zihálás, test szerte izomrángások és inkoordinált mozgás, erősen beszűkült tudatállapot és időnként eszméletvesztés mellett erős görcsrohamok voltak megfigyelhetők. A rohamok 2-3 percenként követték egymást és 20-60 másodpercig tartottak. A kutyák testhőmérséklete 42,3 – 42,8 °C között ingadozott, mely önmagában is életveszélyes állapotot jelent. Magas vérnyomás és a szembelnyomásának a növekedése, egyaránt diagnosztizálható volt. A tulajdonosok elmondása szerint ,az állatok jókedvűek, kiegyensúlyozottak voltak a séta elején, majd mindkettő a séta közben elfutott a bokros területek felé, és 5-10 percre eltűntek. Amikor előkerültek, már mindkettőn az általam is észlelt súlyos idegrendszeri tünetek mutatkoztak.
A kórelőzményi adatok alapján egyértelmű volt, hogy gyorsan felszívódó méreganyagról van szó, ezért mindkét állat hánytató injekciót kapott, 10 perc elteltével a szuka hányni kezdett, nagy mennyiségű gyomortartalom és híg bélsár távozott . A kutya eközben oldalfekvésben folyamatosan rögzült rohamállapotban volt. A fenyegető agyödéma megelőzése céljából kis mennyiségű vér lecsapolásával kezdtem a gyógykezelést. Majd görcsoldót és lázcsillapítót kaptak intravénásan ,ezen kívül a fenyegető agyduzzadás csökkentésére és sokk megelőzésére alkalmas injekciókat is. Az injekciók beadása után az állatokat a váró hideg kövezetére fektettem és hideg borogatást kaptak, a koponya tájékra, a gerincükre, és a végtagokra. A szuka kutya oldalfekvésben még többször hányt és nagy mennyiségű bélsarat ürített. A görcsrohamok még kb 30-40 percig egyre kisebb intenzitással és frekvenciával jelentkeztek. A légzésszám, 60 perc elteltével normalizálódott, majd az izomrángások is lassan megszűntek. a kutya 60 perc múlva oldalfekvésből próbált fölállni, és tisztuló tudattal emelgette a fejét.
A kan kutyát nem sikerült meghánytatnom, ezért egy közeli klinikára küldtem gyomormosás céljából. A kutyát a beavatkozáshoz elaltatták, és a narkózisból sajnos nem ébredt föl. A méreg felvétele és az elhullás között kb. 2 óra telhetett el.
Azonos tünetekkel, életveszélyes állapotban hozták be a harmadik kutyát is a rendelőmbe a mérgezés helyszínéről, 30 percen belül. A klinikai tünetek ,az alkalmazott gyógykezelés és a kórlefolyás ugyanaz volt. Ez az állat is 90 perc elteltével tünetmentessé vált.
Késő délután érkezett meg a negyedik kutya (nagytestű, fiatal, keverék kan) és szintén a fentiekben részletezett tüneteket produkálta. A sikeres hánytatás és a fent leírt terápia alkalmazását követően kb. 1 óra múlva, végtelenül kimerülten, de tünetmentesen távozott. Másnapra mindhárom kutya állapota kielégítő volt és a tulajdonosok hónapokkal későbbi elmondása szerint sem okozott a kutyák központi idegrendszerében maradandó károsodást a mérgezés.
Az eset kapcsán a humán- és állategészségügyi hatóságok lezárták a környéket, azonnal kiürítették az adott sétáló utcát. Aznap hozzávetőleg 150 állat pusztult el (kutya, macska) és még napok múlva is találtak a környéken madártetemeket.
A fent leírt tömeges mérgezést követően, egy év múlva egy fiatal vizslát hoztak be a rendelőmbe, rögzült, súlyos epilepsziás roham sorozat tünetei mutatva. A tulajdonos elmondása szerint a sétát megelőzően a kutya kiváló általános állapotban volt, a tünetek a séta végén jelentkeztek. A kórelőzményi adatsorban ismétlődött az a mondat hogy kutya elszaladt a futtatóban és kis időre kikerült a tulajdonos látóköréből. Néhány perc múlva került , erősen zavart tudatállapotban és az izomrángások már testszerte jelentkeztek. A korábbiakban részletezett terápiában részesült az állat, kb 30 perc telt el, mire a rohamok csitultak, de addigra már megérkezett a tulajdonos másik kutyája is, ugyanazon rohamtünetekkel. (Ez utóbbit egy kicsit később vitték sétálni, ugyanarra a területre.) Megközelítőleg 90 perc múlva mindkét kutya stabilan, rohammentesen távozott.
Azóta évek teltek el ,és egyik mérgezésen átesett kutya sem mutatott rohamjelenségeket többé, mivel nem valódi epilepsziáról volt szó, hanem ún. alkalmi rohamokról, hiszen a méreganyaggal, mint az epilepsziás rohamot kiváltó kórokkal nem találkoztak többé. A méreganyaghoz sajnálatosan bárki, bármilyen mennyiségben hozzá juthat .
A titokzatos méreganyag egy hazánkban szabadforgalmazású, meztelen csiga irtására használatos készítmény volt. A méreg hatóanyaga a metaldehid. Mint a leírtak kiderült, ha a készítmény nem szakértő kezekbe kerül, súlyos, szórványos, vagy tömeges mérgezés okozója lehet.
Ez az eset rávilágít arra, hogy mennyire nehéz az alkalmi és a valódi epilepsziás rohamokat elkülöníteni egymástól. Segítséget nyújthat, hogy a valódi epilepszia betegség esetén az első egy vagy két roham után az esetek 90%- ában több hetes vagy hónapos rohammentes időszak is következik, majd ezt követően jelentkeznek a görcsök (minden látható, kiváltó ok nélkül), rohamhalmozódás vagy folyamatosan rögzülő roham sorozatok formájában is. Az állatorvosi munka során a pontos kórelőzmény felvétel igen fontos, különösen az ilyen esetekben. A tömeges mérgezés napján a megbetegedett állatok közül, tizenkettőt egy közeli állatkórházba szállítottak, ahol ún. járványos, idegrendszeri szopornyicát diagnosztizáltak. Ilyen tünetegyüttes nem létezik!
A diagnózisnak megfelelően kezelték az állatokat és néhány órán belül kivétel nélkül mindegyik elpusztult.
Dr. Kiss Gabriella
magánállatorvos